Bolondok

Hirtelen kinyíló világ

ágaskodó vén cseresznyefánk

rügyfényesítő

csalárd

maradék jégtáblák úsznak tova

reped a parti fagyos kéreg

roppan

s

a

hab
szabadon szalad

csacsog

ringatózó sirályok a vidám potyautasok

merengő vén ágak pezsdülnek

beleszédülve a váratlanul érkezett ragyogásba

levetkezünk

vállunkon régi csókhegek

isszuk a fényt

tavaszi varázslat érkezett

bolondos
szerelem szavak kapaszkodnak belénk

habtestű madár libben az ég távoli zafírkék peremén

hol van a seb

hol vannak semmibe fúló fáradt sóhajok

új tavasz jön könnyed fehér szárnycsattogással

bolond vagyok

vágyom

tüzesen éledő őserős lázadást

nem akarom látni a közelgő fáradt alkonyatot

s

a

visszatérő

dermesztő téli látomást.