Kettő között...

Hallgatózom

semmi nesz

pihen még
ember
állat

nem nyújtózkodik a rózsafa

cseresznyeágak csipkéi is életjelre várnak

bársonyos takarómról mély kútba zuhantam este

ébredezek

pillanatképek között valóságot keresve

kevés a fény

körmöm hegye sem látszik

álomtengerbe süllyedek

újabb

feltámadásig

csendszilánkok összeálltak

pihenő

éhes

sirályhad

bújik össze a parton

rájuk boruló éjszaka

hideg

fekete karton

alszol te is

hosszúra nyúló testtel fordulsz

mozdulatod meg-megszakad

nem ölel csak a párna

sötétségbe léket ütve

nézel egy másik

sóvárgott
tündöklő

világba

tavaidban aranyhalak

sóhajtva húzod már a hálót

hiába igyekszel kifordulnak a sikamlós testek

sűrű homályban nyomtalanul
mély iszapba vesznek

kezedre nézel gyanútlanul észre sem vetted hogy reszket

ujjbegyedben lüktető vágyak járnak táncot

éjszakát váltó hajnal

sietősen hasítja ketté álmod.