Vallomás... tavaszi dalocska

 Szeretlek.

Szívdalokkal éled a nap

ravasz szellők

illatot hajkurásznak ablakom alatt

orromba

bőrömre

lelkembe

szállanak

ha akarom s ha nem

kedvem kereken tágul

ódákat zengenék e gyönyörű világrúl

és

persze

RÓLAD

szaporítanám a szókat

bukfencező mondatok ontanák árasztanák a szózatot

szépséged

illatod

és

színeid

most az egész világ enyém és tied itt

bőrömhöz érsz

serkentő vágyak löknek

taszajtanak

bámullak

nem csak tátom a számat

édes méreg sarkall futni eléd vagy akár utánad

szeretlek

tavasz
boldogság özön

végre átkarolsz

köszönöm!