Apámnak, apámról, apámhoz...

Szökik az emlék

lándzsás fűszálon törnek a fények

hiába keresném

régi képed

mosolyok 

érintés

aranyos keretbe zárva

árva vagyok árva

kopott sóhajjal sirathatnálak

könnyek

perdülnek

ellök a puha párna

májusi

magányban

felszálló pára

bimbók

bogarak

balzsam

itt

lapulsz

széthulló vénülő szavakban

felfeslettek a régi léptek

évek repülnek

egyszerű képlet

számolom

magamban

hány éve is

mondat morzsád

élni tanít.

(nyolc éve már.... hiányod szívembe hálni jár)