Néha azt hiszem soha többé egy szó sem... aztán mégis, talán vers születik - az élet nagy talány.

Ablakomhoz koppanó eltévedt feketerigó

riadt szívvel

menekülő

bársony reggelen

ébresztő

csendet hasító hangok

lüktető szívverést hallok

mélység

magasság

álom

fűszálon

csillámló

varázslat

látom

pillanatnyi rémület

elveszíti az életet

van

mégis

irgalom

szárítkozik már a napon

nótázik

dallal köszön

a

víz

árad

már kész özön

táguló kép

csattogó hangok szanaszét szórják

a

lét

csábító üzenetét.