ma
is
lágy hajnalok borzongató érintése
a
a
tiéd
karomra vetülő fények
árnyak
árnyak
is
rólad ejtenek szót
sután
álmokat törölni nem lehet
mozaikokra hullanak
közöttük elveszek
hegy
tenger
folyó
bőröm alá fodrozódó emlék
oltalmazó
hajszálad
benne
a
fény
tekinteted
benne
a
kék
hangodban
lapuló
bánat
játékszomj
áradó alázat
közös utaink mindenhol újra rám találnak.
(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése