Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat

hintáz

topáz cseppekben

perzselt
törékeny fűszálakon

nincs

hőség

még

nincs

láz

szétolvadó csendes irgalom

a

táj

ezüstös

tükör

hatalmas tálca

éledésre várva

fényes  létperem

kábultan méregetem

csak én meg a hajnal

játszadozom gyöngyszínű szavakkal

míg

tikkadt

bokrok

virágok

alatt

szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet

nyújtózkodó reggel

mennyire szeretlek

túl a parton

pirosban ébredő korong

tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy

madár

egy

kis fekete árva

röppen halkan a szomjas

vén cseresznyefaágra.