ÖRÖM

Alkonyi fényben láttam a folyót

színes lámpák

játszottak káprázatot

mély

meleg és puha

álmos délutánok szédítő mákonya

szavak

vallomások

mondatok

 árnyak is takarták a lemenő napot

esendő létünk törékeny halmaza

nehezül 

csoda hogy a távoli

tompa láthatárnak

váratlanul életkedve támadt

és

lágy ölelésű

sugaras vágyak ismét ránk találnak

veszteségeimet ma meg sem  számolom

nézem a vizet

ki-ki magáért magával fizet 

csendesült

mosollyal

fürdetem szívem a fényparádés

édes

látomásban

fel sem tűnik hogy elmerülök
egy
elképzelt világban.