Tiszai reggelen...

Opál kagyló

szivárvány fénye

visszaragyogja a nyarat

csobban a víz

forróságban tátogó halak

túlparti fák

gyönyörű metszet

lombjuk ég felé és folyóban reszket

zöld

és

kék

szétspriccelt festék

szitakötő hajsza

csend csalogat

 lépkedek

csodálom a feszülő szép eget

tört perem sebesít

talpamból

csorog

a

vér

meglesem

az

élet

legszebb

kis

titkait

törpegém

susogó nádasba száll mögém

rucákat ringat a folyó

hal és háló

szabad

kóstolgatom a bort

s

a

szavakat

végtelen

létsziget

lágy

fény fürdet szívet
és
vízparti vén fűzet.