Hadikfalva 2018 augusztus 2. délután. A bukovinai, valaha székelyek által épített templomon ma már idegen színek, de kertében emlékeztet a kereszt.
A távolabbi temető sírjai gazban, csak néhány látszik, melyek körül megtisztították a sírkert eldugott részét. Az útbaigazító még ismerte az utolsó magyart...
Csend és alázat, szél sem rezdül, bokrok között szemét, a szív sem láza. Lankák, mező, kukorica, napraforgó tábla, ki lenne még, aki a múltat régi szemmel látja?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése