Az elsők...

Homályos

reggel

alig sejlenek a túlparti fák

tejfehér párába burkolódzó világ

koszolódott hófoltok a bokrok alatt

dermedt bimbókat kóstolgat a fagy

de
végre

eljött 

a

várva várt szent pillanat

s

az

első sárga szirom

felfénylik

szerényen

nedves ágak kusza rejtekében

és

súg nekem

türelem

türelem

türelem

itt

vagyok

s

hamarosan

itt

ragyog
a
jel

megannyi törékeny virágban

szél

jég

hó

sem győz le

hirdetem a fagyos világban

szirmaim dacolnak

nap

sóhaja

ébreszt fel holnap

és

érkeznek majd  kacér szelek

feléd kiáltanak

itt a tavasz

megérkezett.