Hó, hó, hó....

Nehéz az ébredés

kopott színeket takaró lepel

ablakom előtt rongyosan hever

kelni

indulni

kell

piszkos foltok

tegnapi gondok

éber álom

újra járom a múltat

kutatom a jövőt

falánk csend nyújtózik takaróm körül

és

akkor

végre

felnézek az égre

s

hullni kezd a hó

az

első

parányi

kristály

orrom előtt pilinszkál

lebeg

szívemben hála

hogy

ez a hópehely

kedvemet hozza el ma is

tiszta üzenet

s

míg

kavarog

kifelé bámulok

 máris

változik a világ is

felfrissült illatok

régi erdők

hó lepte dombok

 tűnnek a gondok

kezed

kezem

ma jéghideg

de

magasból kavarog

a

hó

hó

hó

fehér

felszabadító

cellám ajtaja tárva

nem vagyok magamba zárva.