Arcodat ma is látom
életet adtál
s
kerek
e
világon
nincs
rajtad kívül más
kinek hiánya mindennap lecke
mindennap számadás
késő már és kárba is vesznek a könnyek
elsuttogott utolsó szavaid
tíz éve visszhangoznak
felettem köröznek
béke van bennem
szóltál szívedre szorított kézzel
visszanézve a távolodó világra
a
messzeségben harang kondult
illat tört be az ablakon
friss májusi széllel az idegen szobába
téged idézlek ma is míg monoton
nehéz cseppek
öntözik a kertet
válaszaim semmibe hullanak
hiába a hála
ANYÁM
május virágai mind neked öltözködtek
selymesen fénylő ünnepi ruhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése