Elmulasztott
percek
ölelés és nevetések
szemedbe nézni kacagva
táncot ropni
bolondozni
vállaidba kapaszkodva
csimpaszkodnék a nyakadba
átkarolni hűvös estén
arcod fognám
könnyeidet meg nem lesném
rozsdafoltos reggelemen
szakadt levél
tapad párás üvegen
hatalmasan hömpölygő szürke folyó
álmodozó
sirályt ringat
fehér tolla
úgy
világít
elvinne a boldogságig
remélnénk hogy újra játszunk
elveszített mosolygásunk
melengetne
összebújva gondolnánk a régi útra
de
az
a
csepp
az
ablakon
elhallgattat
és
én
hagyom
hogy
újra
s
újra
emlékezzek rád s a múltra
és
számlálom míg a gyertyák aludni térnek
veszteségem
veszteséged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése