Ünnep felé...

Először

mindig ő jut eszembe ünnep felé

tüzet gyújtok s leguggolok tűzhelyem elé

vaskos hasábokból szikra pattan

nézem a lángot

kapkod

szalad

és

lobog máris a tűz

kezdődhet a nap

először

mindig ő jut eszembe

míg

nézem

lent a hőfokot

szitát veszek elő

kötényemről leporolom a lisztfoltot

könyveimben száz karácsonyi recept

mérleg tányérjába szikrázva cukor pereg
csipet só

tojás

habverő

kopott fakanalak

Mama!

Mikor sütöd meg kedvenc kalácsomat?!

perc rohan

besüt rám a nap

tepsik

formák

sodrófa

deszka

szívforró meleg

vajon miféle sütemény készülhet nélküle

miféle és minek

úgy ahogy ő semmit sem süthetek

csámpás linzerek

csillagok

karikák

dülöngélő pogácsa

langyos méz csöppen

Mama!

Kisujjadban volt az egész világ!

nézem a tüzet

és

a

fénykarikát 

vanília illat volt a lélegzete

 ünnep jön

s

én

először
mindig megküzdök vele

porcukorral szórom meg az emlékeket.

                                                                  (Anyámnak ünnep felé...)