FOGSÁG

Hazudunk ma is

leszakítjuk

lopott idők

titkos

virágait

ölelésünk lázadás

megszűnik szaggató fájdalom

magányos monoton csend

szürkülő alkony

dobhártyánkon doromboló világ

karolsz míg álomba vonszolnak a percek

kortalan vagy

szabad

cafrangok

rongyok lehullanak

megszabadulsz

kín és bú le nem teper

legördül szívedről minden teher

hazudunk ma is

játszunk

rohannak az órák

késpengés hideg ébreszt

őrült idő vágtat

 sebet üt rajtunk

foglyai vagyunk a ránk feszülő

dermesztő valóságnak.

(Régi vers... új fotó)