TEJFEHÉRBEN

Mindenütt tejszín

fehér a felszín

köd fogságában a világ

a

Dunából

semmi sem látszik

csak a kerítés zúzmarázik

hóvirágom jégbe dermedt

a

fagy

nem ismer kegyelmet

dér súlyától roskad az ág

lúdcsapat száll magasan a légben

hangjukat hallani vélem

tejfehér reggel kábít

morcos kint az eb

hová lett a tegnapi meleg

szikrázó reggelek fénye hiányzik
a
holnapból semmi sem látszik
 kedv
remény
utak
száz kérdés
bolond az ember
balgán jövőt kutat

feltámad most a szél

libbenti a fátylat

megmutatja a túlparti fákat

szürke víz fölött árva sirály messzire száll

füst kering

szikra pattan

kályhából meleg árad

fahasáb a tűzben veres színre vált
felfal mindent mohón a láng

víz zubog
forr
csilingel a teáskanál

méz cseppen

tisztulni kezd a kedv

s

a

hajnali homály.