97
Szél szakít felleget
szitáló esőben fűszál remeg
föld és virágillat tölti be kertemet
nem felejtelek
ujjamon számolom
ma
köszöntenénk a kilencvenhetedik születésnapon
korty bort töltök
karcsú
csiszolt pohárba
és
gondolok
APÁMRA
minden kép újra éled
szigorú
és
engedékeny
léptek
szél fújná le ma kalapját
barna ballonkabátja szárnyát ráncigálná
s
hiába
mondanám
neki
PAPA!
az ember kutyáját sem engedi ki ma
ő
bizony
rendíthetetlen lenne
felvenné a frissen kibokszolt cipőt
templomba indulna
friss mozdulattal nyitva a kiskaput
utána kiáltanám sálját ne feledje itt
visszaintene és kilépne
csokor virággal várnám
amikor
hazatér az ünnepi ebédre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése