JÚNIUS MEGINT

Június megint

a

kertben pompázó ezernyi virág

nehezen libben piros szemekkel dúsan rakottan a cseresznyeág

lombján át alig látom a fénypászmás Dunát

csillan

villan

remeg

komp kél át a nagy vízen

nyári bódult reggelen túlpartról friss zöld füzes integet

tékozló színek selymet bontanak

készül a nap hogy felragyogjon

neked s nekem ezer jót hozzon

eper koppan kövéren az ablakon

édes a gyümölcs hát felkapom

tegnapi kedvem elhagyom

alkonyi bánatok tűnjenek

dúdoljanak halk ringató neszek

és

te

nyári láz melengess

bíborok

pirosak

lilák

rózsa bukik a kerítésen át

a

szív

zsibbad

fegyvertelen

 szépség babonáz

engedem

gyönyörű és édes

nincs késő még a reményhez

perdülj

fordulj

 ne nézd a korhadó vénséges fákat

örömünk hódító ünnepén

add át magad örök szeretődnek a tűzmohón érkező nyárnak!