SZERETŐS

SZERETŐS

Csillámport szóró hullámzó csoda

hosszú hajótest tör magának utat

milyen hajó lehet milyen hajó

fülkéjében a kapitány hátát lassan felmelegíti a nap

hova tart vajon hova

nem kémleli a zöldes partokat

viskók paloták ligetek és kertek lobbanó színeit

kísértő világról mit sem sejthet

szemem előtt széttöri a csendet

fröccsen a víz korhadt ágakat arrébb terelget

ébred és csivitel mindenféle népség

ablak alá hajtja madárkáimat mohóság és éhség

falják a fekete eperszemeket

túlérett megrepedt roppanó cseresznyét

 júniusi részegség buggyanó nedvei

kedv pezsdül robban a világ mindenestül

csalogató méz és cefre

illatoktól ittas

döngő

dongók

méhek

sárga és fekete pillangók

törékeny fehér kis lepkék

elszállnak és újra visszatérnek
szeretők kergetőznek vígan

a

perc gyorsan elillan

megállítanám most a mutatót

nyújtózkodhassak soká a napban

szerelmetes nyarunk fénye

bőrömre titkos jeleket firkant

hajamba tépnek földre hajló ágak

míg markomba szedem
 bújócska életünk drága gyümölcseit

felhős időkben is maradjon meg a mindennapi csoda
s
az

ölemben pecsétet hagyó málnaszemek

vágypiros lenyomata.