Hazudj még...

Párás pirosan érkezik a reggel

bolondos szellő legyint meglepő meleggel

rózsáim harmatosan

bátran

nyújtózkodnak kertem távoli zugában

fröccsenő víz

szomjasan

mohón isszák a bokrok és a fák

nyárorgiák

tűztéboly ölelések nyoma villan fűszálon

levélen

tékozlom az időt

nézem egyre nézem a világot

a

lustán ébredezőt

gyöngyöt pókhálón

vijjogva magasban keringő sirályt

hajókat

jönnek és mennek szüntelen

habot korbácsolnak sötét vizeken

fekete árnyat vető éhes kormoránt

meglesem  a buja rózsa hulló szirmait

torkot szorító nyári szerelem legszebb virágait

selymek a fűben szanaszét

kerülgetem tolakodó ősz első üzenetét

megrendülten lépek

hová szalad ez a nyár

a

fecskék is elrepültek

messzi tengerek fölött tarthatnak már

gerle búg

feketerigó harmat cseppet kortyol

nincs elegem még a jóból

 

maradj

még

nyár

 

hazudj nekem

hazudj kicsit

érzem még hátamon karod sóvárgó érintéseit

 nem lehet ősz

füstös

borongós

hideg

hajolj le hozzám

 lódíts

hiába koppan a dió

hiába sárgulnak a lombok

őszbe csalogató zizzenő levéllel

ma még ne játsszunk kergetősdit

vénülő nyarunk bársony szelíd sugarakkal hódíts!