Fagypont körül...

Fényfoltos hideg tavaszi reggel

szívbe fészkelő

habfehér színekkel

koppanó cseppek törik a csendet

rendezett tulipán kelyhek

szigorún szorosra zárva

oda a vágy gyönyörű éhes lázadása

tárulkozás és bódult remegés

a

kelyhek közé vetődő

édes

méhes

zümmögés

 

eső szemerkél

unt és hideg

fellegek mögül kibámulnak

reszkető

tépelődő rügyek

lomha és rendes ez a régen várt eső

föld issza sebesen a vizet

tócsák sincsenek

minden

minden

szomjas

ázott virágok sóhajtoznak.

Félig kifakadt bimbók közé

hirtelen élet költözik

fára röppenő remény

két

ázva - fázva

összebújó szemérmes tünemény

gerlepár

súgnak-búgnak

egymáshoz bújnak

hiába esik 

ketten együtt

a 

jeges cseppeket észre sem veszik

 

nézem az öreg cseresznyefát

madarakat ringat gyengéden az ág

vacogó légies selymek füzére

alig-alig takarja el a csodát

szitál

esik

szemerkél

csepereg

változnak az ütemek

ülnek

burukkolnak 

nem érzik a testükhöz csapódó

 hóhatáros

 könyörtelen

karmos szeleket.