Éjszakai látogatás...

 

Latorca völgye . Honfoglaló őseink útjára már sosem juthatunk együtt el...

Meglátogatott álmomban drága barátom, hiánya fájó, okát keresem, mit is üzen nekem az elkésett álomtalálkozáson... Levelek, feledett mondatok, mit súgnak a szanaszét szóródott papírlapok?! Nem csak egy emlék, futó fájdalom... Nagy karimájú kalapja billen, visszanéz - semmi dolgom itt lenn... Kabája libben, vágyai szállnak, érzem nincs ideje még a lélekbúcsúzásnak, bár Ő már odaát van, én mégis adósa vagyok verseimmel. Első levélváltásunkban várakozott ez a vers idáig, most szabadjára engedem... drága barátom tudom megérzed, hogy példás hazaszereteted itt maradt velem!

 

Vallomás a hazáról

Az este ott a sötétben
gyásznapokat idéztem

eső szitált

elmosódó fényben látszott a Budai vár

csilingelt a kopott villamos

koszos csend vette át a nappali zajt

üzletek árválkodtak ásító sötétben

későre járt

már az órámra is néztem

harang kondult s felborult a múlt

véres

gyilkos

áldozattal terhes képe előttünk újra felvonult

beléd karoltam

kabátod szegélye szinte súrolta a járdát

nehézkesen lépdelt veled a történelem

még talán lépcsők előtt bukott szívemre kérdésed

Hol vannak a hazáról szóló versek kedvesem?

Felbolydult bennem

apám és anyám

lélekmagánya

szeretetük gyötrelmes igája

pirosan fehéren zölden

zászló lobogott fel a sötétben

és

nem voltak szavak

hogy
elmondjam
neked
úgy szeretem mint az életemet

benne feszül minden szóban

benne a hajnalban ébredő lázas alkotóban

csepptől

tengerig

velem szalad

magyar vagyok

nekem zengenek az édes anyai mondatok

zenét sodor a dunai szél

zúgnak a vereckei lombok

vészterhes alkonyatról emlékeket bontok

bennem zokog a szó ha káromló bolondok tépik

tapossák

velem pendülnek dallamok

unokáimmal együtt hallgatok

nekik adom oda legszebb kincseim

hogy tudják

gyökerük

lelkük otthona ez a marokba szorított föld

e

szent

HAZA

zsarnokok

hazugok

ostobák

nyerészkedők és lelketlen kufárok

gonoszsága bármennyit is ártott

nekem ez a hon

szegényen is sziget

hívogató jeleit

őstitkait

idegen szívvel senki sem értheti meg.

/A kitörés napjára emlékezve... - 2017. február 22. Mohos Jánosnak tisztelettel/

https://www.youtube.com/watch?v=f-5-6evGEy4