ÓLOM

 

 

Ólom

szürke ég

ólom

szürke part

vadlúd csapat

távol a világ zajától

ácsorog

víz alig

pocsolya lett a tó

unatkozó sirályok és varjak

tó peremén jéghártyán matatnak

fény sehol

szív szurkáló ez a színtelenség

nehezen borul ránk az égi fátyol

vergődő csendek távoli neszekkel összekeverednek

 nem erre vágytam

fázósan

összehúzott kabátban indulok

s

megbotlok a hatalmas fák

levetett

rézvörös

 ruhakupacában...  

/Tata - tó/