EGY PERC...

 

 

 

Egy perc...

Egy perc még

és

eltűnnek az égi vándorok

egy perc míg

a

fényes

ragyogó

csillag

fák fölé emelkedik

s

nekem tovább ma nem ragyog

egy perc

nehezem engedem el

várok rá holnap hajnalig

mert

találkoznunk kell

kívánom látni

mohó bennem a hit 

egy 

hosszúra nyúló csendes pillanat

s

az

erdő mögül

felsejlik a nap

fekete firkák

vörösbe öltözött folyó ölébe hullanak

 

egy

percig még makacskodom

leheletem

hideg ablakon hagyom

ráírok

rajzolok

titkos jeleket

közben az ég

zománckékre változik

 

fent a fejem felett.