Várakozom csendben
víz surrog egyre hevesebben
percek óta ontja sugarát a tömlő
a
szárazság kegyetlen.
Önző gyomok kapnak erőre
haldokló fűszálak enyhülésre vágynak
kell hogy végre kövér felhő kerüljön az égre
és
hulljanak a cseppek
fűre
fára
kerítésre
madárra és apró bogárra.
Gyülekező fellegeket látok
reménykedem hogy neszező hangok keverednek
a
hosszú csendbe
s
eresz és csatorna megelevenednek
port mosó csurranás itat földet és folyót
az eget hiába kémlelem
aszott levelek
halkuló virágok
elhagyni készülnek a felperzselt földi világot
szél kerekedik
szelíden simít
susog is fülembe elfúlón valamit
szava nem andalít türelemre int
kopár domboldalon fűkupacot gurít
várhatsz te itt míg az ég kinyitja elapadt
könnytartályait
s
arcodon
bőrödön végig lefusson
a
víz
lábad táncra kelhessen a sárban
bolond remény ez a tikkasztó aszályban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése