Ősz...

 

Színeid keresem

de

minden sötét

kormos felhők közt

nehezen ébred a reggeli ég

fekete és fehér

kert

folyó

utak

szendergő árnyak

szomjas fák alatt

türelmesen várok

míg

lassan

színt hoznak a fények

új

értelmet adnak résznek és egésznek.

Porfoltos

koszcseppes ablaküvegen át

hallgatom

szeptember halkuló gyengéd sóhaját

ma is későbben ébredt a nap

ősz sziszeg

kopott bokrok rozsdás ágai alatt

selymeink

vágyunk

mind-mind oda

hidegben borzong a szétégetett lombkorona

egy-két virág még megmaradt

őszirózsa lila szirma

hajlik hajnali harmat súlya alatt.

Hamarosan a szarka is megérkezik

csörög a fenyő tetején

friss zsákmányban reménykedik.

Ősz

csend

lélekszerelem

lágyan simít a szél

fanyar illattal tölti kertem

szobám és szívem.