Szerelem volt...

 

SZERELEM VOLT

Szerelem volt

nem holmi elkapkodott

kacat kaland

a

dombok közt

ha vársz kicsit

ma

is

sárga fénnyel felszalad ragyogni

a

nap és int.

Lopott percek

ösvény a mélybe

élhetek e úgy hogy veled de mégse

visszautak

hiába járom

léptünk nyomát elfedi

elmosódó álom.

Szerelem volt

fájdalom és ölelés

könnyű most a sóhaj

kis könnyes remegés

rebben a perc

és

hull a levél

szirmokon harmatcsepp billeg

dermedt darázs alszik

déltájban majd megmozdul

lassan magához tér.

Gesztenye a zsebben

s

egyetlen kavics

barna és kerek

felismerek ma is minden tőled érkező

éjszakai nehéz üzenetet

összezúz a súlya

titkosított a jel

megfojt

vakít

kőpárna fejem alatt

felriadok

takaróm szorít.

 

Vénség felé vonszoló úton

a

szív

már-már megáll

de

még

tétován visszatekint

ködfoltok között alig kivehető

vörösre festett hajnalon a messzi látóhatár.

Szerelem volt az a mézillatú réges-régi nyár.