Éppen

 

Éppen

rés nyílik az égen

felhők közt felszikrázik a fény

aprócska lámpa

ég peremén járva

épp hogy bele nem akad

ágaskodó fákba.

Szeretem ezt a percet

új

ecset

új képeket festhet

feszes

de

még sincs benne bánat

rezdületlen

kezdete a ma világának

simul a csend

morcosra áztatott sáros a part

némán érkeznek túlparti fények

rózsapír int búcsút kormos feketéknek

füst kanyarog

sima fahasábot nyelt el éhesen a kályha

ajtómban mezítláb állva várom

hogy

pirkadat szórjon csillámokat

az

álmokat cipelő hömpölygő Dunára.