ÚJ NAP

 

 

 

Előbb az ablakkeret

kopottas ráma

majd a kerítés

kormos magánya

bokor kapaszkodik

törékeny ágak

dermedt hószirmok

álmodva várnak

 

túl a kerten

sötétség moccan

váratlan jelre 

szél süvölt hosszan

világomon végig viharzik

sikolt és szakít

vágta közben rombol

tegnap vödre csörömpöl

jut mára is a gondból.

 

Nem gyújtok lámpást

nézem a semmit

holdtalan éjben

minden de minden 

komornak tetszik

korai perc - korai óra

szívsújtó játék

mi lenne - mi volna

villanás csak

születnek árnyak

fény karok ringatnak 

túlparti fákat

vörösek - feketék 

küzdenek

messze

függönyök hullnak

tegnapunk múlik

holnapunk lesz e

 válasz most nincs és ki sem találom

 új nap kezdődik - hosszan csodálom. 

 

 

 

 A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?
Máté 6. 22-23