Bujkáló sorok... 7. Vágycsapda

 

A függönyt halkan húzod szét

poros árnyakon áttör a fény

lustán nyújtózó kábulat

őrizi még

létfoltos álmodat

arcok

képek

terek

bukkannak fel

szempár - rád nevet

meggyűrt takaród

szorítva

kétkedőn gondolsz rabként tartott múltra

fogoly vagy

magadra zártad

vágycsapdás életed

nyújtóznál

fájdalom préseli
szorítja melledet

új nap jöhet

létkelepcéd kitárva

nem várhatsz tovább

feledd
a

zsibbasztó

pusztító magányt

állsz

szinte látom arcod

elnyűtt fájdalom

tükrébe tartod

 múltad minden sebét

gyenge kis láng éled

nyomában megújul a lét!

(2014)