Hinták

 

 

 

Kopott park közepén

vénséges fák alatt

száraz levél kupacba gyűl 

lomok árnyékán gyengén átsüt a nap

hinta hívogat 

magasba repül

dibdáb dalt dúdolok

az

"illető"

hangosan  kacag

szereti ő is rekedtes hangomat

mosoly

madár

vödör és lapát

kiszáll s én figyelem

hogyan lépeget ügyesen tovább.

 

Tengereken túl

de

mégis oly közel

virágos bokrok  előtt hinta árválkodik

s

egy

szöszke fiúcska

ügyesen már benne is csücsül

fent az égen zászló 

leng a sárga-kék

akár 

a 

napfény s a repülő szaggatta messzi felhőcskék

szállnak a dalok s ő velem énekel

ahogy

a

hinta

fel

le

százszor is

nem unja el

mindig új dalocskával csábítom

hangja tiszta éles

enyém kicsit hamis.

 

Évtizedek nótája ugyanaz ma is

anyám kertjében cseresznye virágzott

magasba szállt a hinta

copfos kislány hintára fonta dundi kezeit.

Nádból készült az öreg ház gyenge teteje

és

rászállott

százszor

ezerszer

tán miliomszor is

az

a

sárga lábú kicsiny

"CSINEGE".

Hinta repül 

fittyet hány a zord időkre is

magasba fel

ha süt a nap s ha éppen eső esik

négy évtizeden át dalunk nem változott

"nincs édesebb mint a méz"

 

lendítsd magasba a hintát

s

szíved

hálával telik

 

szöszkék- barnák mosolya

álmomban is  egekig repít.