Ajándék

 

 

 

Eső szitál

puha könnyű fátyol

ereszkedik halkan távoli világból

cseppre csepp hull

kerülget az álom

tócsa tükre szürke

csend sóhajjal

búcsúzunk a nyártól.

Forró napok

fénye távoli emlék

levél sápad

virág hull

közeleg a nemlét

sziporka színeket felvált ma az ólom

sehol sem kereslek

nem jössz felém

a

hosszú kerti úton

illat

fény

káprázat

megannyi múlt öröm

kései ajándék

elvesztegetett

gyermeki

szitakötő percek

utam fölé a szél

kövér felleget terelget

lomha és lapos

bánattól iszamos a reggel

lustán nyújtózó erdő

ködöt párát lehel

alig látom a folyót

friss 

fehéren torlódó habok

hová tűnhettek el?

 

Elkésett fecskék fodrozzák cikázva

az

őszi bánatot

fohászkodom

Uram 

meleget adj

vénekre mosolygó napot!

 

Lám

mégsem oly kegyetlen

gonosz a jelen

fonnyadt levelek közt

habos virág terem

magányos gesztenye 

ága messziről integet

tüskés gubók között

virággyertya libben

kései fénye

csalfa remény

 bolondos tavaszi üzenet.

 /2022. 09. 27./