Örökkön örökké

 

 

 

Örökkön örökké
Always and forever

 

Este hull a világra
puha mély sötétség árad
felhőleplek nélkül
nézzük a csodákat
sötét szalag a víz
hidak sora öleli át
csillog alant
szemünkben hála
visszatértünk
drága 

kicsinyke hazánkba.

  
Süllyednek a szárnyak
s
a
kigyúló lámpák
fénysorok
nagyvárost cicomáznak
mindjárt itt
mindjárt
megint

 
zökken a gép
s
a
tegnap búcsút int.

 

 
Maszatos a szem
párás a szemüveg
nyakamban érzem
aprócska kezüket
praclik nyoma szívtájon melegít
csomag a vállamon
búcsú és fájdalom
nehéz a súly
elválás
érkezés

nyerni és veszteni

a
jó
pap
is
holtig...

Ott tenger itt folyó az úr.

Lámpa világít.

Örökkön tartó vándorlásban
csak rajtunk múlik
vágyainkból mennyit eresztünk szélnek
s

útján a balga mennyit tanul.