Arra az útra nézek vissza
bennem él a kép ma is
vörös lángruhában sorjázták végig a fák
hallom a hangod is.
Sok utunk volt
bár nem elég
nevetős és napos
szellős
mosolygós
csintalan és ritkán haragos.
Kanyargott a szerpentin
alig látszott az ég
vita feszült közénk
késszúrás - alattomos
valami apró semmiség
belénk ragadt
pókháló a hajba őszi délután
szemem pásztázott a tájon
s
a
búcsúzkodó pazar lángruhán.
Lényegtelen csip-csup szavak
beszürkült mondatok
erdei úton az az ősz
szélfútta fákról levelet
szívünkből
szerelmet lopkodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése