Tegnap még
derűs világra nyitott kaput az alkony
fák ragyogtak ott a túlsó parton
szél sem rezdült
s
nem pilinckázott egyetlen levél sem
mozdulatlan
aranysárgában
tárult a világ elébem.
Az
út
a
járda
nehéz seprűre várva
takarta foltjait
tegnap még ma volt
cirógattam kertem kései virágait.
Tegnap még
de
ma
ideért a tél első kesernyés sóhaja
deres fű
szürkés árnyak
józanítanak
eljött az őszi bánat
hártya fedi a pocsolyákat.
Ha
felsír a hajnali szél
ne hagyj magamra árván
ölelj magadhoz álom
arcom párnája te legyél.
 |
Zseniálisan megfogalmazott! A bejegyzésed kiemelkedő, éleslátó perspektívákat kínál. Köszönjük, hogy megosztottad bölcsességedet.
VálaszTörlés