Száll, repül...

 

 M. J.

Hó

jég

fény

szürke és arany

csendben kél a nap

csupán a zászló nyugtalan

leng és csapong néha beakad

hajnali derengés hófolt még akad

csillag most nincs sehol táguló egeken

felhők közt bandukolnak az éji vándorok

dal szól itt s te felhők pereméről lábaid lógatod

 évek jönnek mennek odaátról  bölcsen nézel felénk

nap kél hold fogy föld tovább forog minden mozgásban

léttitkait tudod - bármit megtehetnek az örök vándorok

földi utunk porát jegét többé velünk sosem taposhatod

fújhat szél rázhatja vadul a hatalmas vén fákat

kalapod peremén nem kóborolhat bánat.

Bajmolódok néha szigorod lábnyomával.

Csillagmesszeségben

kedved tudom a régi

nem feledem a leckét

nagy kaland az élet

 éveink sebesen 

elszállnak

 

dúdolsz valamit

hallhatatlanul

megérti a szél

szívünkig 

sodorja tovább

és 

még azon is túl...