Az utolsó korty...

 

 

 

Utolsó korty kávém

a

bögrében maradt

falatnyi keksz

lapul a tányéron

sötétségben kezdődik a nap

hajó tör utat az éjszakába

csendbe hasító dohogás

elhúzódó lárma

villanyfény vág át néma kerteken

valaki útra indul

arcát nem ismerem.

Hat felé jár

újra 

sötét

a

semmit nézem

várva a mindenség első

pironkodóan álmos fényjelét.

Korommal kenve mind az oszlop

léttartó létrán reccsen a fok

test sajog

szunnyadnak a vágyak

szívmélységben elmúlás motoz

lenyomata a tegnap dallamának.

 

Zsákmányolt a perc

ellopott az óra

álomtörlő indul

reggelre virradóra

hideg korty vár rám 

s

 szétszóródott morzsa.