Egy "nem idei" vers került elém - nógrádi ámulásaim lenyomata...
Magasba kap a szárnyaló madár
tüzes perzselés
tombol már a nyár
és
megérkeztem én is
furcsa kanyarodás
újraélem mégis
távoli "leg" hegyek
vonzzák a szememet
zöld és kék
néhol mély sötétség
máshol
elvakít a fény
létöröm
lábam új ütemre táncol
kortalan utazás
paloták és viskók
emléket varázsol
tegnapom nem itt volt
s
a
ma
is
esetleges
mindent megnézek
mindent megfigyelek
pajták
lovak
gólyák és pocsolyák
híd az életben
s
a
lustán ténfergő Ipolyon át
hőség
riadó
szívhely kiadó
s
máris
belefészkeli magát
egy
édes kép
ég felé futó vadvirágos rét
s
a
bálák
sárga búzatáblák
bokrok
öreg kéményék
megroggyant tornyok
távoli tarlón pihenő őz
nyár gyönyörében
fürdetem tekintetem
megmarad nekem
gyermek vagyok
lépek máris
talpamra a szúrást
odaképzelem
aratás illata végre
dolgozó gépek
hullámzó
arany vidékek
füst és por
ül meg
a
szívemen
testem nehezéke a kor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése