Élünk és....

Szeptemberi idill, néhány pihenésre elcsent óra - Skanör.

 Gyönyörű a part, napocska, szellő, tág tér, pazar kilátás Dánia felé.

Valami mégis megriaszt. Medúza hullák ezrei szegélyezik a tengerpartot.

Itt-ott találni egy kis "rést" hogy a vízbe bejussunk, de ott is lebeg néhány. Viszolyogva nézem hogyan meregetik, hogyan szedegetik a gyerekek az élőlényeket és a tetemeket.

A víz finom, sekély, fürdőruha persze otthon maradt... nehogy túlsúlyos legyen a hátizsák. Besétálok, nézem a változó színeket, vitorlás hajók gyülekeznek, majd tűnnek el. A part fölött, kissé magasabban rózsabokrok, virág egy-kettő ha akad, érett, erős bogyók sejtetik, hogy itt az ősz.

Felhők is játszanak, békés percek sokasodnak, arrébb megyek a dűnék felé...A part finom homokja lábamhoz tapad, nem tudom megállni, hogy le ne heveredjek - nyár búcsúztató szellő szitálja rám a csillámport... Hallgatom a tenger halk játékát, ajándék muzsika indulás előtt - búcsúzóul. 

Csak magamban dúdolom: Élünk és meghalunk....