Szóval tart a múlt
mesél
fecseg
s
én
minduntalan csapdába esek
csak a szép
csak a jó
szelektálna a szív
de
az
agyba préselt létútravaló lázong
láss át a cifra életzománcon
hol van az út
hol a régi kút
a
nagyszülői házon
merre nyílik az ablak
álmaimban látom
a
hatalmas létkivetítő vásznat.
Járdák
kopott kapuk
múlt időbe várnak
nyári
őszi
játék
tél
harapós hideg
hókristály ajándék
megannyi emlék
múlt
jelen
nemlét
könny
vágy
teher
nem engedhetem el.
A
kő rideg
mégis érinteni vágyom
ibolya hull tenyerembe
anyám szemét idézi
magam előtt látom
van létezés az elmúlás után
unokák mosolya
mozdulatuk
léptek
ajándékok nekem
ősüzenetek
gének
bújócskáznak
s
tétova
útra készülő hajnalokon
hozzám visszatérnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése