LASSÍTVA

Egy szó megint ami belém akad

s

nem hagyja magát lerázni

mint a bogáncs

szúrt ha ruhámra tapadt

milyen nehéz is volt tüskéit leszedni.

Lassítva

gondolom

belátva

hogy

a

régi tempót már nem mindig bírom

csendesülő életvágta

kosz por foltok helyett

mégis vágyunk a tisztaságra.

Ablak pucc

zene árad

emlékszem

egykor

jégszívről szólt a nóta

bakelitlemez forgott

visszatettem a tűt százszor

ablak tisztítás közben

fel és le

meg-megingott a létra.

Ablak pucolás most

korai kezdet

létra sem kell már

elérem nyújtózkodás nélkül a sarkokat

közben

dunai villanásban

emlékek éledeznek.

Lassítva pereg a film

létkockáim összekeverednek

egykor és ma

engedelmesen hagyja az idő 

hogy 

homályt törölgessek

és

tisztán lássak

emlékmorzsák és könnyek közt

arcok

ünnepek

nevek

rég súgott mondatok

szívkohómban összeolvadva

megelevenedjenek.

 

E tegnapi rózsával gondolok apámra névnapján, örök hálával és szeretettel.