NAPROBBANÁS

 

Terjedő tűz a füzes mögött

áttör 

bokrokon

lombokon

futok 

hogy

lássam

harmatos a kert

nedves fűszálak 

tapadnak papucsomon.

Terjed a láng

a

fény

szikrát lobbant a reggel

s

míg

bámészkodva

verset dúdolok

változik a kép

tűnőben a sugarak tánca

megtelik az ég reménytelen 

komor fellegekkel.