Szívhangok...

Anyák napja, nagymamák napja, Mamó nap...

Változatos pozíciójú  ünnepelt vagyok ám! Ötöm mellé felkért és remélem kiérdemelt lurkók is jutottak nekem- Mamóilag!

Ünnepi köszöntésre tegnap 3. és 4. L érkezett.

A kisasszonyok 3 illetve 1 évesek - mindketten áprilisban születtek. 

Várva rájuk a kertkapu közelében űztem a perceket... (ebéd és mindenek már korai sürgi-forgizásom eredményeként készen várták az éheseket).

Habár az ünnepi alkalomhoz nem illett, éppen az elképesztően elburjánzott lassan méteresre növő tarackozó fűfélék szórakoztattak... nem érek a végére soha. Húzom, húzom, ráncigálom, néha sikerül tövestől, máskor nem. Egy jó nagy zuhé kellene, hogy lazítsa a földet. A gyomokból álló kupac egyre nagyobb, s nap, mint nap kerül rá új  és újabb adag.

Kémlelem az eget, itt-ott felhők, utána újra sugarak, elbújik és előkerül a nap.

Várok és várok, miközben méteres fűszálakat huzigálok.

Megérkeznek, s mint mindig sorsdöntő az első pillanat - 3.L kacifántos, varázslatot igénylő leányzó - már az első szó előtt fel kell mérnem a terepet - hangulatilag.

MINDIG megdolgoztatja fantáziámat, nem elég a több évtizedes rutin - elengedhetetlen elem a rögtönzés, sziporka, új móka, s mindezek kellő mértékben adagolva. Ha azonnal nyakon löttyintem rajongásommal - az nem jó. Ha simán csak örömmel köszöntöm - kevés, de ha valami újdonságot eszelek ki, akkor máris sínre tettem közös óráinkat.

Az autó első ülésén ülve figyel befelé, nem megyek elé, csak a karomat látja, azzal intek ki a kerítés mögül, majd a lábammal teszem ugyanezt - bohóckodásom sikerrel jár, de nem vagyok elbizakodott. Tudom, hogy nincs még eldöntve semmi "kedvileg"!

Második nekiiramodás, amikor belépni készül - Gyere csak megmutatom neked a fűhegyet!

Fűhegy?! - fordítja felém érdeklődő tekintetét... s már nyertem is!!!

Ügyes vagyok! A fűhegy jó ötlet volt, összemérjük a "hegyet" a három évessel, s lám majdnem egyforma magasak, no azért még férne rá pár fűszál... és 3.L már iramodik is, hajolgat az elhullott szálakért, és megnézi, honnan huzigáltam, már ballagunk is a mi kis csodás világunk felé, ahol...

Ahol a végtelenített mesék várják őt!

Vadvirágos csokorral köszönt, a dombon szedte, a kertjükben... pipacs és margaréta, a kedvenceim.

A kedvenceim mind!

Nincs itt az ideje meghatódni, csak egy gondolat röppen sebesen anyám felé... megannyi virágra mondta EZ A KEDVENCEM! Így vagyok ezzel én is, hosszasan sorolhatnám kertek, mezők, erdők virágzó kincseit.

Néhány gyöngyvirág lapul még a bokrok alatt, s három kitartó, karcsú, magas szárú tulipán is megvárta az érkezőket. 

3.L pillanatok alatt elcsábul a virágok láttán, s már vonulunk is titkos meséin birodalmába... hetek óta fűződik a történet egy bogárka, egy katica, egy csiga, egy kukac és egy mihaszna egérke körül... ma félelmetes, izgalmas dolgok fognak történni velük, s új szereplők is csapódnak hőseinkhez.

 

Loknik, fürtök, hajtincsek bűvöletében telnek az órák - altatásilag, hiába minden sikertelenül... Még mesélj Mamaaaaaaaaa! - s mama mesél órákon át. Alvás helyett végül, leballagunk a Dunához... s megtudom, hogy a múltkor meglocsolták a virágaimat a parton. 2.L és Ő, a lila kis kannácskával hordták a vizet... szív dobban - a jó példa ragadós! Gallyakat gyűjt, szirmot simogat... Ajándék ez a nap, hallgatom az okos szavakat, ahogy megszületik buksijában a gondolat!

 

Közben drága 4.L magas lázzal küszködve mosolyog, int, próbálgatja az első szavakat, figyeli a macskát, kutyát, bogarakat - lépeget, majd kert közepén üldögélve fűszálat, százszorszépet szakít és nevet, s kis kezével már próbálja dobja a puszikat.

Hamarost ő is elindul majd velem meséink kanyargós útjain.