Búcsúzás ez is
ez
a
halkuló ének
szótlan napok
egykedvű semmiségek
csak
a
szívem szúr néhanap
vágyom
hogy
hallhassalak
arcodba hulló
hajszálak alatt
érintsem
bölcs
bolond
homlokodat
s
öleljem ki a bánatot
lét és halál
mit rád rakott.
Kísért a vágy
de
ellenállok
mégis
rám törnek óvatlanul az álmok
kétkedés s fájdalom
ha
veszteség ez hát vállalom
tolvajlott óra
pillanat
hiányod könnyeket fakaszt
s
belém fészkel a félelem
mi lesz veled
s
nélküled
ki lesz nekem
?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése