FÉLELEM

 

Ma itt volt velem

egy

pillanatra csak

s

azt

súgta

ne legyél makacs

engedd el végre

ne nézz vissza

dalt se dúdolj

régi mesét vágyva

remélve.

 

Karcolásnyi seb a válladon

befoltozom

meggyógyítom

köddel

alkonnyal bebugyolállak

vissza ne nézz

vége a forró nyárnak.

 

Alkony vizében úszik a hajó

lámpa gyúl

fény csíkot fest

 új színeket vet

sötétedik

szád széle ha meg is remeghet

nincs más hátra

mint közelgő hosszú esték

fájdalmas némasága

hiába félelem

hiába bánat

rövidülnek a napok

évek

ints a túlsó part felé

s

reméld hogy valahol

téged

egyedül téged várnak.