Sárgák
fakó barnák
vörösek
szél sodorta ismerősök
idegenek
léphetnék köztük
de
fájlalom
évtizedek útját
újra nem járhatom.
Rozsdás
rőt
narancs
itt-ott
egy
zöld
reménykedik
hogy
újabb szélviharban
kitarthat
s
le nem esik.
Tépett szirmok
rózsaszínek
bordók
és
lilák
eltévedt pille kering
övé ma a világ
méh bújik
katica kuckózik számtalan.
Magunkra maradtunk
emlék suhan
kezdet és vég
semmibe hulló álmok
vágy és valóság
táncol
remeg
ahogy levelek a szélben
tova sodródva
parttalanul keringenek.
Ha tudnék versei írni az őszről és az életről, akkor így tenném meg. Nem tudok, így verseket is olvasok róluk, ahogy most a tiedet.
VálaszTörlésSzeretem versedet, mint mindig. S minden benne van. A Narine Abgarjan gyönyörűen ír, prózája képei, mint tiéd versben. Egy könyve viselt meg, háborús emlékek.
VálaszTörlés