Tavaszodik
harsogó zöld a fű
virág pamacsok hajladoznak
hajót cipelő hullámok
partot rohamoznak.
Valami gyönyörű
muzsika szól
zongora
édes és keserű
egészen szívolvadásig
összeér
hang és látvány
életért sóhajtó
harsogó
létöröm kiáltvány
mégis itt valahol mélyen
nincs minden temetve
érzem
régi viadal sebe sajog
tűzbe hajított
firkált papírlapok
ujjunk hegyén billeg a vágy
intesz - intek
és
nincs már tovább.
Esőfelhő önti záporát
kopog
mocorog
cseppek csorognak poros ablakon
macska rohan smaragd domboldalon
ázik
tavasz van
dal kísért
s
a
szív
érkezéstől búcsúzásig
szakadatlanul
mindent újra s újra
ezerszer végig játszik.
Esőcseppek szép hangulatot ( nekem az!) adó kíséretében a gondolatok újra mélyen folynak.
VálaszTörlésGondolkozom is, de a megkapott hangulatot is érzem a versben éppen úgy, ahogy szeretem.
És: " Cseppek csorognak poros ablakon..." Az ilyen szavaknál is elidőzöm, mert egy ilyen látvány a valóságban is megállítana ott.
Hogy tudd, most is kopog az eső az ablakomon, és el fogom zárni a rádióm, hogy csak őket halljam.
Nekem meg ez ragadt meg :
VálaszTörlés"a
szív
érkezéstől búcsúzásig
szakadatlanul
mindent újra s újra
ezerszer végig játszik."
Így.
Ilyen makacsul.
És eltökélten,
tántoríthatatlanul.