Bimbót hoz a hatalmas orgonás sietve
ágain számtalan apró levélke ring
alatta
sárga virágszőnyeg
harsogó óriássá nőttek
a
tegnap még parányi zöldek
itt-ott
a
tél még bolondul visszatekint.
Minden rohan
a
száguldó szélben
az
első szirmok máris hullanak.
Jajszó fakad
minek ez a vágta
hadd merítsem arcom
tavasz ölelés édes mámorába
hadd
érezzek
ringató vágyakat
s
súgjam egészen halkan
nincs semmi csodásabb
mint
részese lenni a létépítkezésnek
fészket építő gerlék
örömének
ajándékul kapott
fénymázas hajnalokban.
Megtorpanni a szélben
tenyered biztos rejtekében
halkulni el
kint szél süvölt
ostobán virágot szakít
elsodorná őrült lüktetésben
tavaszunk
első
gyönyörű titkait.
"Minden rohan
VálaszTörlésa
száguldó szélben
az
első szirmok máris hullanak."
Éppen ma láttam egy fát virágos ágakkal, és mellettük olyanokkal is, melyen már csak virágmaradványok voltak. A lehullott szirmokat fújta a járdán az erős szél, és azt gondoltam, hogy micsoda romantika. Pedig a valóság volt a visszajött hó nélküli télben.