Tép és rohan
izgága
korai levelek sodródnak
szirom is hull
minden remeg az ablakon túl
nárciszok meghajolnak
szélbe szálló sóhaj suhan
jaj
mit hoz a délután
s
mit hoz majd a holnap
hol esik
hol hallgatag cseppek
ablakot maszatolva
porszemet kerülgetnek.
Fázós kilépés várat
mindenfelé
ékes
szépséges virághad
pirosak
sárgák
kékek
karcsú szárú narancsok
bájos lilák
óhajtják halkan
jó lenne
végre
mosolygós
melegebb világ.
Csontomban érzem
soha
semmi
sem
lesz olyan mint régen
hol
szebb
kedvesebb
hol pedig vacogtató
feltoluló képek
gyermeki múlt préselt szirmaiból
készülnek ma sejtelmes emlékek.
Nagyon tetszik! Itt is mindig eszembe jut, milyen jó lenne tehetségesnek lenni, és verseket írni. Persze, örök vágyam marad csak. Még fiatal voltam, megpróbáltam, de annyira már tudtam, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy rögtön össze is téptem. Azóta sem...
VálaszTörlésTegnap küzdöttem a viharos széllel, és láttam teljesen a földre hajló hosszú fűszálakat.
Egyébként pedig bevéstem az agyamba ezeket is:
hol esik
hol hallgatag cseppek
ablakot maszatolva
porszemet kerülgetnek.
gyermeki múlt préselt szirmaiból
készülnek ma sejtelmes emlékek.